Mindenkinek van valami
Stanley Kubrick zseni lehetett, de köztudottan nehéz volt vele dolgozni.
Az egész szereplőgárdát és a stábját hatalmas plusz munkának vetette alá azzal, hogy úgy döntött, időrendi sorrendben veszi fel a jeleneteket. A legtöbb filmet a lehető leghatékonyabban forgatják, koordinálva az azonos szereplőket, jelmezeket és beállításokat tartalmazó jelenetek forgatását.
Kubrick a legtöbb jelenetet a megfelelő sorrendben forgatta le, hogy szükség esetén módosíthassa a forgatókönyvet, ahogy a történet lejátszódott előtte. Ez több mint kétszeresére növelte az előre jelzett gyártási időt.
Híres volt arról, hogy a legjobb teljesítményt akarta kihozni a stábjából. Állítólag megríkatta a 70 éves színészt, Scatman Crotherst (jobbra), amikor arra kényszerítette, hogy 60-szor ismételjen meg egy szó nélküli jelenetet.
A jelentben testvéreknek egyszerűen le kellett ülniük az ágyra, és úgy kellett tenniük, mintha telepatikus kommunikációt folytatnának. Végül összetört, nem tudta megérteni, mit akar tőle a rendező.
Kubrick azt is megkérte, hogy Crothers 148-szor ismételjen meg egy viszonylag egyszerű jelenetet. A jelenetben Crothers elmagyarázta telepatikus képességeit a Dannyt alakító gyerekszínésznek, akit Danny Lloydnak hívtak.
Danny Lloyd nem sokkal a film után visszavonult a színészettől. Túl sok volt neki.
Állítólag Kubricknak Shelley Duvall színésznővel volt a legfeszültebb kapcsolata.
Duvall Wendyt alakítja, egy nőt egy üres szállodában elszigetelten kisfiával és férjével, aki lassan az őrületbe süllyed.
Kubrick arra késztette a szereplőket, hogy a végtelenségig ismételjék a jeleneteiket, hogy hitelesebb érzést keltsen a kétségbeesés és a szorongás. Abban a jelenetben, amikor Wendy egy baseballütővel fenyegeti Jacket, hogy beveri a fejét, hisztériája valósnak.
Kubrick megkérte Shelley Duvallt, hogy 127-szer ismételje meg ezt a jelenetet. A film bemutatása után Duvall azt mondta, hogy a vele való munka szinte elviselhetetlen.
A gyártás befejezése több mint egy évig tartott. Duvall elmondta, hogy a forgatás utolsó kilenc hónapját hisztérikus sírással töltötte (ahogy a szerepe megkívánta), napi 12 órát, heti öt-hat napot.
A stábtagok azt mondják, hogy a főszereplő Jack Nicholson a jelenetek között a földön aludt, mert annyira kimerült volt.
Annak a jelenetnek az egyik felvételében, amelyben Nicholson karakterének baltával kell áttörnie az ajtót, véletlenül majdnem elkaszált egy stábtagot!
Nicholson próbálta felspannolni magát, és lóbálni kezdte a fejszét. A stáb egyik tagjának el kellett ugrania az útjából.
Lisa és Louise Burns, akik a szellemikreket alakították, azt nyilatkozták a Daily Mailnek, hogy csak egyetlen lehetőségük volt, hogy jól eljátsszák híres jelenetüket.
Csak egy szettjük volt az ikonikus kék ruhájukból, így nem ismétlődhetett meg az a jelenet, amikor elöntötték őket a vér! Ez nagy nyomást jelenthetett, tekintve, hogy Kubrick a többszörös felvételt preferálta.
Míg a film Stephen King könyve alapján készült, a forgatókönyvet pedig Stanley Kubrick és Diane Johnson írta, az egyik jelenetet valójában Jack Nicholson írta.
Van a filmben egy pillanat, amikor Jack a feleségét szidja, amiért félbeszakította az írást, megmutatva a romlás első jeleit. Nicholson elárulta, hogy a saját feleségével is hasonló harcot vívott, amikor forgatókönyvet írt, és Kubrick megírta vele a párbeszédet tapasztalatai alapján.
Ha láttad a filmet, akkor valószínűleg sajnálod Jack Nicholson volt feleségét...
Stanley Kubrick állítólag rettegett a repüléstől, ezért Londonban leforgatta a „The Shining”-t. Csak a szállodáról készült szabadtéri felvételeket forgatták az oregoni Timberline Lodge-ban. Átküldte a stábját, hogy ne kelljen repülnie.
Stephen King könyvében a szálloda legkísértetesebb szobája a 217-es. A Timberline Lodge tulajdonosa kérte, hogy változtassák meg ezt a számot, így a leendő vendégek sem féltek abban a szobában aludni!
Kubrick megváltoztatta a kísérteties szoba számát a 237-es szobára, amely valójában nem létezik a Timberline Lodge-ban.
Mivel a film nagy részét Londonban forgatták, bonyolult díszleteket kellett építeni a szálloda hatalmas szobáinak kialakításához.
Egy rémálomszerű balesetben tűz ütött ki a stúdióban, és a díszlet nagy része elpusztult. A forgatást le kellett állítani, amíg újjáépültek.
A hóban forgatott jelenetek is a díszlet részét képezték.
A hamis hó formaldehidből és nagyjából 900 tonna sóból készült. Egyes helyeken a só 12 hüvelyk (30 cm) mély volt.
A filmben Shelley Duvall karaktere egy hatalmas köteg papírt fedez fel, melyre szavakat gépel. Szokás szerint Kubrick többször is rákényszerítette, hogy ezt a jelenetet megcsinálja, így Warringtonnak minden jelenethez új másolatot kellett begépelnie.
(Cinemablend) (E!) (Rangoló)
<p>A „Ragyogás” még mindig félelmet kelt azok szívében, akik nézik. Kevés horrorfilm maradt ilyen népszerű, mint ez a Stephen King klasszikus. A „The Shining” sikerének azonban nagy ára volt. A legendás rendezővel, Stanley Kubrickkal rémálom volt dolgozni, és majdnem megőrjítette szereplőit és stábját a részletek iránti megszállott figyelmével és kegyetlen módszereivel.Kattints a következő galériára, hogy bepillantást nyerj a valaha készült egyik legfélelmetesebb film kulisszái mögé.</p>
A „Ragyogás”: Az igazi horror a film készítése mögött
A filmforgatás sokkal ijesztőbb volt, mint maga a film...
MOVIES Stanley kubrick
A „Ragyogás” még mindig félelmet kelt azok szívében, akik nézik. Kevés horrorfilm maradt ilyen népszerű, mint ez a Stephen King klasszikus. A „The Shining” sikerének azonban nagy ára volt. A legendás rendezővel, Stanley Kubrickkal rémálom volt dolgozni, és majdnem megőrjítette szereplőit és stábját a részletek iránti megszállott figyelmével és kegyetlen módszereivel.Kattints a következő galériára, hogy bepillantást nyerj a valaha készült egyik legfélelmetesebb film kulisszái mögé.