<p>Az emberek évezredek óta szenvednek halláskárosodástól. A tudósok és oktatók azonban csak a 17. században kezdték el vizsgálni a süketség kezelésének módjait. Az első kezdetleges hallókészülékek a 19. század végén jelentek meg, de még vagy 50 évbe telt, mire feltalálták a ma ismert elektromos készülékeket. Szóval, hogyan jutottunk el a hangszerekre emlékeztető fülhallgatóktól a 21. század okos, miniatűr készülékeiig?A válaszokért kattints ide, és olvasd el a hallókészülék történetét.</p>
A 17. század előtt bárki, akinek hallásproblémája volt, süketnek számított.
A tudósok és a kutatók már korán elkezdtek kísérletezni a halláskárosodás kezelésével. Az egyik legkorábban megjelent eszköz a fültrombita volt, amit 1634 körül alkottak meg.
A fültrombitát a világ első hallókészülékének tartják. A 17. és 18. század végén vált egyre elterjedtebbé.
Az első kereskedelmi forgalomban kapható fültrombiták sorozatát a londoni székhelyű kereskedő, Frederick C. Rein hozta létre 1800-ban. Rein felismerte ezeknek az új konstrukcióknak a kereskedelmi értékét, és néhány darab nagyon szépen kidolgozott volt, mint például a képen látható hattyú alakú ezüst fültrombita, elefántcsont fülhallgatóval.
F.C. Rein egyedi gyártású kúpos fültrombitákat forgalmazott. A képen látható egy pár aranyozott sárgarézből készült, elefántcsont fülhallgató látható, amelyet a haj alá rejtettek.
A 19. század közepére a hang felerősítésére tervezett különféle hangszerek kereskedelmi forgalomba kerültek. Ezek közé tartozott a hallókürt, a beszélgetőcsövek és a sétáló nádtrombiták.
Ezen az 1958-as fényképen egy pár egy Chase ezüst hallókürtöt mutat be, amelyet 1880-ban készítettek és Viktória királynő használt.
A hallókészülék fejlesztését nagymértékben felerősítette az 1870-es években Alexander Graham Bell telefonfeltalálása.
Bell új telefonjai szabályozni tudták a hangok hangerejét, frekvenciáját és torzítását. Ezeket a képességeket használták fel az első elektromos hallókészülék megalkotásához.
Miller Reese Hutchison amerikai villamosmérnök nevéhez fűződik az első elektromos hallókészülék, az Akouphone feltalálása 1895 körül.
Az Akouphone elektromos áramot használt a gyenge jelek felerősítésére. A jel egy szénadón haladt át, így a hallókészülék hordozható volt.
1926-ban egy másik amerikai, Earl Hanson haditengerészeti mérnök kibővítette az Akouphone ötletét, hogy létrehozza az első vákuumcsöves hallókészüléket, a Vactuphone nevet. A Vactuphone nagyon úgy nézett ki, mint a korabeli dobozkamerák, a gyártó szándékos trükkje, hogy elrejtse valódi célját: a nagyothalló társadalmi megbélyegzése olyan mértékű volt, hogy a hallássérültek közül kevesen ismerték be, hogy problémájuk van.
A Vactuphone az 1930-as évek elején piacvezetővé vált. Ez a hirdetés így szól: "Új! Rádiófül siketeknek."
Az új technológia ellenére az igazi cél a hallókészülék miniatürizálása volt, részben azért, hogy a felhasználók olyan készüléket viselhessenek, amely szinte rejtve volt a szem elől.
Az 1930-as évek nagy részében azonban a hallókészülékek feltűnőek és meglehetősen esetlen megjelenésűek maradtak, amint az itt is látható, ahol a felhasználó a brit Multitone Electric Company elektromos hallókészülékét viseli. A mikrofont és az elemeket a kézitáskában tartották, a lehallgató készüléket pedig a fülre csíptették.
A második világháború alatt elért katonai technológiai fejlődés lehetővé tette a hallókészülék miniatürizálását. Az 1940-es évek végére az olyan modellek, mint az Acousticon hallókészülék, tranzisztoros alkalmazásokon alapultak.
Egy tranzisztor lehetővé tette a hangkimenet megváltoztatását a felhasználó igényei szerint. Ez a lehetőség jelentős előrelépést jelentett a hallókészülék fejlődésében.
Az 1950-es évek közepére a nagy teljesítményű akkumulátoros tranzisztoros hallókészülékek képviselték az iparági szabványt, és hasonlítottak a ma ismert termékekre. Sokkal kompaktabbak voltak, és bőrtónusú árnyalattal készültek, hogy kevésbé legyenek feltűnőek.
A gyártók ez idő tájt még egy hallókészüléket is kifejlesztettek, amelyet siket mozilátogatók számára terveztek. Egy apró eszközt helyeztek a fülbe erősített fejhallgatóként.
A hanghullámok jobb rögzítése érdekében a tranzisztort egy meghosszabbított vezetékhez erősítették. A fénykép tetején az eszközt alkotó különféle alkatrészek láthatók; lent látható a hallókészülék, ahogyan a felhasználó viselte volna. Ez a készülék előfutáraként szolgált a modern asszisztált lehallgatási eszközökhöz (ALD), amelyeket manapság a legtöbb mozi kínál a nagyothalló ügyfelek számára.
A hallókészülék-technológia következő jelentős előrelépése a Bell Labs által az 1960-as években bevezetett áttörés volt a beszéd- és hangjelek létrehozására szolgáló digitális feldolgozás terén.
A tranzisztortechnológia területén végzett munkájáért már elismert Bell Labs vezető szerepet játszott a mikroprocesszorok fejlesztésében az 1970-es években. 1982-ben bemutatták egy teljesen digitális hallókészülék kísérleti prototípusát.
A digitális hallókészülék kora az 1990-es években érkezett el, a dánok vezetésével. 1996-ban a Widex piacra dobta a Senso-t, a világ első kereskedelmileg sikeres, teljesen digitális hallókészülékét. Nem sokkal ezután egy másik dán hallókészülék-gyártó, az Oticon bemutatta a DigiFocus Compactot, amelyet a cég akkori elnöke, Lars Kolind mutatott be.
1999-ben indult a Natura. Akkoriban ez a világ legkisebb digitális hallókészüléke volt, ezt az apró készüléket az egyesült államokbeli Sonic Innovations építette. Egy apró, kilenc hangcsatornát tartalmazó mikrochipet tartalmazott, amelyet kézi számítógéppel lehetett programozni.
A digitális hallókészüléket egy lépéssel tovább hozva a cochleáris implantátumok segítették a mélyen süket emberek hallását. Ezek úgy működnek, hogy egyszerű digitális hangverziókat készítenek, és elküldik azokat a viselő fejébe ültetett vevőkészülékre.
A 2000-es évek elején az Oticon és az amerikai Starkey Hearing Technologies cég továbbfejlesztette a technológiai know-how-t. 2006-ban az Oticon kiadott egy hallókészüléket, amelynek vevőegysége (hangszórója) közvetlenül a fülben van; A Starkey eközben bemutatta az ELI hallókészüléket, amely először tette lehetővé a Bluetooth-kapcsolatot.
Az ELI hallókészülék, mint intelligens eszközök felé való elmozdulást jelezte. Az ELI, amely a legtöbb fül mögötti hallókészülék aljába csatlakozik, vezeték nélküli kommunikációt kínál a hallókészüléket viselők és a modern Bluetooth jelforrások növekvő választéka között.
A legtöbb mai hallókészülék teljesen csatlakoztatott intelligens eszköz, a legtöbb prémium hallókészülék Bluetooth-kompatibilis, így személyre szabott hallást, beszédtisztaságot és csökkentett háttérzajt tesz lehetővé. A környezeti beállítások és a távoli támogatás szintén alapfelszereltség.
Eközben az önbeilleszkedő vezeték nélküli fülhallgató célja, hogy segítsen az enyhe-közepes halláskárosodást szenvedőknek, és a jobb hallásra, a zene streamingjére és a telefonhívásokra tervezték.
Hosszú utat tettünk meg a füles trombita óta. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint azonban 2050-re közel 2,5 milliárd embernek várható valamilyen fokú halláskárosodása, és legalább 700 millió embernek lesz szüksége hallásrehabilitációra.
Források: (The Hearing Aid Museum) (World Wide Hearing) (kanadai audiológus) (The New York Times) (WHO)
A hallókészülék feltalálásának története
Vizsgáljuk meg a tényeket
HEALTH Hang
Az emberek évezredek óta szenvednek halláskárosodástól. A tudósok és oktatók azonban csak a 17. században kezdték el vizsgálni a süketség kezelésének módjait. Az első kezdetleges hallókészülékek a 19. század végén jelentek meg, de még vagy 50 évbe telt, mire feltalálták a ma ismert elektromos készülékeket. Szóval, hogyan jutottunk el a hangszerekre emlékeztető fülhallgatóktól a 21. század okos, miniatűr készülékeiig?A válaszokért kattints ide, és olvasd el a hallókészülék történetét.