Ezek a legerősebb fegyveres erők 2025-ben
<p>Az új pápa megválasztása a világ egyik legtitkosabb és történelmileg leggazdagabb hagyománya. Az évszázados hitben és kormányzásban gyökerező folyamat meghatározza a több mint egymilliárd katolikus következő vezetőjét, valamint az egyház jövőbeli irányát.</p><p>A pápaság évszázadokon át kulcsszerepet játszott a globális vallásban, politikában és erkölcsben, vezetői révén formálta a történelmet. A Szent Péter tér nagyszerűsége és a bíborosok ünnepélyes arca mögött azonban egy összetett és erősen strukturált rendszer húzódik meg, amely az idők során alakult ki.<br></p><p>Pontosan hogyan kerül egy új pápa a katolicizmus legmagasabb tisztségére? Mi történik a Sixtus-kápolna zárt ajtaja mögött? És a könyvekben és filmekben bemutatott intrikák mennyiben tükrözik a valóságot? Kattints erre a galériára, hogy megtudd.</p>
Amikor egy pápa meghal vagy lemond, a katolikus egyház mélyen szent és titkos folyamata megkezdődik, hogy megtalálja utódját. Ez az évszázados folyamat rituálét, imát és aprólékos eljárásokat foglal magában, amelyek a katolikus egyház új vezetőjének megválasztásában csúcsosodnak ki.
A katolikus egyház vezetését Szent Péterre, Jézus egyik legközelebbi tanítványára vezeti vissza. Az egyházi hagyomány szerint Jézus Krisztus i.sz. 30-ban nevezte ki Pétert, és azóta minden pápa megszakítás nélkül örökölte ezt a hatalmat.
A „pápa” szó a papa szóból származik, a mély tisztelet latin kifejezéséből. Kezdetben sok egyházi alaknál használták, de a 6. századra már Róma püspöke már kizárólagosan igényt tart rá. Idővel a pápai tekintély nőtt, és a pozíciót minden más püspök fölé emelték.
A 11. század előtt a pápákat a közvélemény választotta, ami gyakran heves vitákhoz, rivális követelőkhöz, sőt erőszakhoz vezetett. Az egyház instabilitással küszködött, amíg a reformokat végül be nem vezették. Ez strukturáltabb, bár még mindig titokzatos folyamatot biztosított a legfelsőbb pápa megválasztásához.
1059-ben II. Miklós pápa forradalmasította a pápai választásokat azzal, hogy kijelentette, hogy csak a bíboros püspökök szavazhatnak. Ez a lépés csökkentette a római arisztokraták és alsópapság beavatkozását, és megalapozta a bíborosi kollégium megalakulását, amely ma is irányítja a pápai választásokat.
1150-re a Bíborosi Kollégium megszilárdította a pápák megválasztásáért felelős kizárólagos testület szerepét. Idővel további szabályozások finomították a rendszert, többek között az a követelmény, hogy a választókat le kell zárni a külső befolyás megelőzése és a folyamat szentségének megőrzése érdekében.
A középkorban ritkán volt több mint 30 bíboros. 1586-ra ez a szám 70-re nőtt. 1975-ben VI. Pál pápa 120-ban határozta meg a szavazó bíborosok maximális számát, ami sokszínű, de jól kezelhető választói csoportot biztosított az egyház vezetőjének.
1970-ben egy új szabály megtiltotta a 80 év feletti bíborosoknak, hogy szavazzanak a pápai választásokon. Ma 120 bíboros jogosult szavazni, bár nyolcan majd elveszítik ezt a kiváltságot az év végére, amikor elérik a korhatárt.
Szinte hallatlan a pápa távozása. Mielőtt XVI. Benedek pápa 2013-ban lemondott, az utolsó pápa XII. Gergely volt, 1415-ben. A norma az, hogy a pápák halálig szolgálnak, így az önkéntes lemondás drámai és kivételes esemény az egyháztörténelemben.
Amint egy pápa elhagyja helyét, a konklávénak (a hivatalos választásnak) 15-20 napon belül meg kell kezdődnie. Ez az 1922-ben kitűzött időkeret biztosítja, hogy a bíborosoknak világszerte legyen idejük Rómába utazni, hogy részt vegyenek a következő pápát meghatározó történelmi és ünnepélyes eljárásban.
Technikailag minden szavazó bíboros jogosult. Amikor megérkeznek Rómába, egy helyi gyülekezetet bíznak meg felügyeletükkel, lehetővé téve számukra, hogy szentmisét mutassanak be és finoman bemutatkozzanak a nyilvánosság előtt, mielőtt a titkos konklávé hivatalosan megkezdődik.
A politikai választásokkal ellentétben a pápáért folytatott közvetlen kampány tilos. De a konklávé előtti napokban a bíborosok csendes vitákat folytatnak, felmérik a támogatást és a befolyást. A konklávé előtti vasárnapon szentmisét celebrálnak Róma-szerte, hogy felhívják magukra a figyelmet anélkül, hogy kifejezetten reklámoznák magukat.
Amint a konklávé elkezdődik, a bíborosokat lezárják a Sixtus-kápolnában, teljesen elzárva a külvilágtól. Szigorúan tilos a kommunikáció a politikai manőverezés megakadályozása és annak biztosítása érdekében, hogy a döntést kizárólag az isteni sugalmazás és az egyház felső vezetői közötti mérlegelés útján hozzák meg.
A szavazás megkezdése előtt a bíborosok esküt tesznek, hogy tiszteletben tartják a konklávé titkosságát. Csak a nélkülözhetetlen kísérőkkel (például biztonsági és egészségügyi személyzet) érintkezhetnek korlátozottan. A titoktartás minden megsértése a konklávé integritásának és isteni útmutatás súlyos megsértésének minősül.
Minden szavazás három lépésből áll: előzetes ellenőrzés (szavazatok kiosztása és előkészítése), ellenőrzés (titkos szavazás) és utóellenőrzés (számlálás és ellenőrzés). Megfelelően végrehajtva ezek a szakaszok tisztességes és megfontolt kiválasztási folyamatot eredményeznek.
A konklávé első napján leadják a kezdeti szavazást. Ha egyik jelölt sem szerzi meg a kétharmados többséget, a szavazás naponta legfeljebb négyszer folytatódik. Ha szükséges, a bíborosok szünetet tartanak imára és elmélkedésre, mielőtt folytatnák a pápaválasztás folyamatát.
Ha három napon belül nem választanak pápát, a bíborosok egy teljes napot töltenek imával és elmélkedéssel. Ez a ciklus a felbontás eléréséig folytatódik. Ha a holtpont továbbra is fennáll, a két vezető jelölt egy második fordulóba kerül, ami garantálja, hogy végül megszülessen a döntés.
Mivel a külvilág nem ismeri a Sixtus-kápolnában zajló vitákat, az emberek füstjelzéseken keresztül követik a konklávét. A konklávé kezdete előtt ideiglenes tűzhelyet és kéményt helyeznek el a kápolnában, ahol a szavazólapokat elégetik.
A kéményből kiáramló fekete füst azt jelenti, hogy nem született döntés. A fehér füst azt jelenti, hogy pápát választottak. Ez az évszázados hagyomány milliók globális figyelmét ragadja meg, akik alig várják a Vatikánból érkező híreket.
Az égő szavazócédulák pontos eredete bizonytalan, de a pápaválasztás jeleként megjelenő fehér füst csak a 19. századra vagy a 20. század elejére nyúlik vissza. Ezt megelőzően különféle egyéb eszközökkel (például szóbeli rendeletekkel vagy harangozással) jelezték, hogy új pápát választottak.
Régebben nedves szalmát vagy kátrányt adtak a szavazólapokhoz, hogy fehér vagy fekete füst keletkezzen. De 2005 óta a Vatikán vegyszereket használ: kálium-klorátot, laktózt és tűlevelű gyantát a fehér füsthöz; kálium-perklorát, antracén és kén a feketéhez.
Miután a szavazás több fordulója megtörtént, és végül megszületett a fontos döntés, a megválasztott bíborost megkérdezik, hogy elfogadja-e a legfelsőbb pápa szerepét. Megállapodás alapján hivatalosan is átveszi a pápaságot, és vállalja a világ legnagyobb keresztény felekezetének vezetését.
Az új pápa pápai nevet választ, amely hagyomány tükrözi törekvéseit és lelki útmutatásait. Az általa választott nevet múltbeli pápák vagy szentek ihlették, és betekintést enged vezetési stílusába, valamint abba, hogy milyen irányt kíván venni a katolikus egyház felé.
Megválasztása után az új pápa megjelenik a Szent Péter-bazilika erkélyén, és átadja a hagyományos Urbi et Orbi áldást (latinul „a városnak és a világnak”). Ezt a hatalmas pillanatot tekintik pápasága hivatalos kezdetének, amikor az Egyházért és a globális közösségért imádkozik.
Minden pápa megkapja a Halász Gyűrűjét, amely Szent Péter utódjaként fennálló tekintélyének történelmi szimbóluma. A gyűrű Szent Péterről, az első pápáról és kereskedelmi halászról kapta a nevét, és bele van vésve az új pápa választott neve. Halála vagy lemondása után megsemmisül.
A Szent Péter-bazilikában ünnepélyes beiktatási ünnepséget tartanak, amely a pápa új szerepének átvételét jelzi. Bár a korábbi pápák bonyolult koronázással rendelkeztek, a modern pápák általában az egyszerűbb szertartásokat választották, amelyek a királyi nagyság helyett inkább lelki küldetésüket hangsúlyozzák.
A történelem során előfordult, hogy egyes frakciók elutasították a választott pápát, és hivatalos elismerés nélkül megválasztották a magukét, akiket ellenpápának neveznek. Ezek a rivális vezetők jellemzően jelentős politikai harcok idején bukkantak fel.
V. Félix (1440–1449) volt az utolsó jelentős ellenpápa, akit a bázeli zsinat választott meg IV. Jenő pápával szemben. Uralkodását azonban nem támogatták széles körben, és végül lemondott a trónról, ami a pápai versengés évszázados korszakának végét jelentette.
A pápai konklávé továbbra is az egyik legtitkosabb és leglenyűgözőbb hagyomány a modern világban. Minden alkalommal, amikor új pápát választanak, megerősítik azt a hagyományt, amely két évezreden át ível, és biztosította, hogy a katolikus egyház továbbra is küldetését folytassa a folyamatosan változó világban.
Forrás: (National Geographic) (CNN) (Catholic Church in England and Wales) (Britannica)
Hogyan választanak új pápát
Bepillantás a pápai utódlás titkos világába
LIFESTYLE Katolikus Egyház
Az új pápa megválasztása a világ egyik legtitkosabb és történelmileg leggazdagabb hagyománya. Az évszázados hitben és kormányzásban gyökerező folyamat meghatározza a több mint egymilliárd katolikus következő vezetőjét, valamint az egyház jövőbeli irányát.
A pápaság évszázadokon át kulcsszerepet játszott a globális vallásban, politikában és erkölcsben, vezetői révén formálta a történelmet. A Szent Péter tér nagyszerűsége és a bíborosok ünnepélyes arca mögött azonban egy összetett és erősen strukturált rendszer húzódik meg, amely az idők során alakult ki.
Pontosan hogyan kerül egy új pápa a katolicizmus legmagasabb tisztségére? Mi történik a Sixtus-kápolna zárt ajtaja mögött? És a könyvekben és filmekben bemutatott intrikák mennyiben tükrözik a valóságot? Kattints erre a galériára, hogy megtudd.