Ezek a legerősebb fegyveres erők 2025-ben
<p>Amikor az emberek a sötét középkorra gondolnak, gyakran egy tudatlanságba és káoszba burkolózó világ képei jutnak eszükbe, egy olyan időszak, amikor a civilizáció állítólag megállt és az erőszak volt a norma. De mi van, ha ez a narratíva téves? Mi van, ha ez az évszázadokon átívelő időszak tele volt növekedéssel, kreativitással és kitartással? Távol állt ez a korszak a tudatlanság és a hanyatlás korától és valójában figyelemre méltó fejlődés volt megfigyelhető a művészet, a tudomány és a kultúra terén.A félrevezető jelző ellenére a középkori világ korántsem volt sötét; ez az átalakulás időszaka volt, amely megteremtette a reneszánsz és az azt követő korszakok alapjait. Kattints végig ezen a galérián, hogy megtudd, miért is nevezték akkoriban sötét középkornak és miért nem fedi a valóságot ez az elnevezés.</p>
A „sötét középkor” kifejezés az európai történelem 900 évére, a középkorra utal, amely az 5. és 10. század között, sőt néha egészen a 15. századig tartott. A kifejezés a reneszánsz kezdetén, az 1300-as években keletkezett és igazából egy téves elnevezésnek számít.
Az igazság az, hogy a középkor nem egy intellektuálisan stagnáló időszak volt, amelyet a reneszánsz mentett meg. Ez a történelem ekkori részének egy nagyon keresztényközpontú ábrázolása lett.
A sötét középkor fogalmát egy Petrarca nevű toszkán tudós (1304-1374) alkotta meg, aki szerint a középkorban a Nyugatrómai Birodalom bukását követően a kultúra és az intellektus jelentős hanyatlása következett be.
Petrarca a Római Birodalom történetének híres szerelmese volt, ezért a birodalom bukását követő időszakot „kevesebbnek” tartotta, ami egy elfogult nézőpont volt.
Ezt az időszakot a Római Birodalom bukása utáni évszázadokban a feljegyzések jelentős hiánya miatt is nevezték sötét középkornak. Az igazság azonban az, hogy valójában a történelmi propaganda áll a az elnevezés mögött.
Petrarca korának számos filozófusa és tudósa elutasított minden olyan tudást vagy történelmet, amely nem latinul íródott.
Petrarca keresztény író is volt, ami azt jelenti, hogy nézeteinek nagy részét vallási eszméi befolyásolták. Petrarca (más tudósokkal együtt) úgy vélte, hogy a kereszténység „fénye” a reneszánsz idején képes volt győzedelmeskedni az ókor „sötét” pogánysága felett.
Az egyház által terjesztett, elveszett tudásról alkotott elképzeléssel ellentétben az ókori Görögország és Róma számos klasszikus művét megőrizték a keresztény kolostorok és az iszlám tudósok a középkorban.
A 8-9. században a Karoling reneszánsz (amelynek élén Nagy Károly, a frankok királya állt) a tanulás, a művészetek és a kultúra újjáéledését hozta.
A reneszánsz idején olyan tudósok, mint Alcuin segítettek az írás szabványosításában és az oktatás előmozdításában, ami megalapozta az európai szellemi fejlődést.
A 11. századtól kezdődően jöttek létre az első egyetemek, köztük Bologna, Párizs és Oxford (a képen). Ezek az intézmények elősegítették a tanulást és a tudást, ami kiemeli ennek a korszaknak az intellektusát, nem pedig a sötétség időszakát.
Az úgynevezett sötét középkorban olyan fontos mezőgazdasági technológiákat is feltaláltak és elterjesztettek, mint a nehéz eke, a hárommezős rendszer és a továbbfejlesztett vízimalmok. Ezek a fejlesztések lehetővé tették az európai népesség növekedését.
A gótikus építészet, amely a 12. században kezdődött, a korszak művészi és mérnöki innovációjáról tanúskodik. A Notre-Dame és Chartres tornyosuló katedrálisai bizonyítják, hogy a középkorban milyen kreatív energiák és építészeti teljesítmények születtek.
A középkorra tehető a mechanikus órák megalkotása is, amelyek forradalmasították az időmérést és amelyeket számos katedrálisban és templomban helyeztek el. Ezek a készülékek már bonyolultabb konstrukciókat alkalmaztak, amelyek így lehetővé tették a pontosabb időmérést.
A középkor vége felé Johannes Gutenberg feltalálta a nyomdát. Ez lehetővé tette a könyvek tömeges előállítását, ami által könnyeben hozzáférhető lett az irodalom és a tudományos szövegek.
Európától eltekintve a Bizánci Birodalom virágzó ország volt keleten. Konstantinápoly városa a tanulás, a művészet és a tudomány központja maradt. Az ottani tudósok megőrizték a klasszikus szövegeket és számos témában eredetit alkottak.
A középkori Európa jelentős katonai újítások tanúja volt; ilyen volt többek között a ló kengyelének kifejlesztése, amely forradalmasította a lovassági hadviselést. Ezek a fejlesztések megnövelték a középkori hadviselés összetettségét.
Az úgynevezett sötét középkor nem a városok hanyatlásának időszaka volt; ehelyett új városok kezdtek kialakulni és a meglévő városok növekedtek, különösen a 11. században. A kereskedelem növekedése az olyan városokban, mint Velence és Brugge, megalapozta Európa későbbi gazdasági terjeszkedését.
A középkori Európában rengeteg irodalmi mű született, köztük a „Beowulf” (a képen), Dante „Isteni színjáték” és Chaucer „Canterbury mesék” című műve. Ezeket a munkákat a világirodalom remekműveinek tekintik és a középkori történetmesélés és kultúra összetettségét mutatják be.
Kr. u. 800 és 1050 között a vikingek (akiket gyakran fosztogatóknak tartanak) felfedezők és kereskedők is voltak, akik összekötötték Európát távoli országokkal, többek között Észak-Amerikával, Oroszországgal és a Közel-Kelettel. Utazásaik bővítették Európa földrajzi ismereteit és hozzájárultak a kereskedelmi hálózatok kiépítéséhez.
A középkori tudósokat mélyen érdekelte a természet világa és ebben az időszakban virágzott a csillagászat is. Olyan személyiségek, mint Venerabilis Bede és később Roger Bacon, továbbfejlesztették a csillagászati ismereteket.
A történelem egyik legszörnyűbb korszaka a keresztes hadjáratok ideje, amely a 11. és 13. század közötti vallási háborúk sorozata volt. De ezek a háborúk nem voltak teljesen sötétséggel telve.
Bár a keresztes hadjáratok konfliktusokkal teli időszakot jelentettek, elősegítették az Európa és a Közel-Kelet közötti kulturális cserét is. A keresztesek olyan tudást, javakat és eszméket hoztak magukkal, amelyek később hatással voltak az európai kultúrára, többek között az orvostudomány, a filozófia és az építészet terén elért eredményekre.
A középkor nem volt mentes a tudományos kutatásoktól sem. Albertus Magnus például a 13. században számos előrelépést tett a biológia, a kémia és a fizika területén, ami megalapozta a későbbi tudományos forradalmat.
A magas középkort (1000-1300) a szellemi életerő jellemezte. Arisztotelész műveinek újrafelfedezése vitákat gerjesztett az európai egyetemeken majd a skolasztika fejlődéséhez vezetett.
Az illuminált kéziratoktól kezdve a bonyolult szobrokig és freskókig a középkori művészet a múlt élénk és szellemileg gazdag társadalmát tükrözi. A művészetet nemcsak vallási célokra használták, hanem világi eredmények ünneplésére is, ami bizonyítja, hogy a középkor messze nem volt kulturálisan sivár.
Ahogy Petrarca a 14. században, úgy a felvilágosodás korának (1685-1815) elfogult tudósai is jelentős előrelépésnek tekintették saját korszakukat az azt megelőző évekhez képest. A „sötét századok” kifejezés számos időszakon keresztül újrahasznosíthatóvá vált.
Edward Gibbon (1737-1794) angol történész és politikus egyike volt azoknak, akik még a felvilágosodás korában is a „sötét középkor” kifejezést hirdették. Irodalmi műveiben ugyanis úgy írja le ezt a korszakot, mint ami tele volt barbár hódítókkal, ezt azonban az idők során megcáfolták.
A modern tudósok ma már úgy tudják, hogy a „sötét középkor” kifejezés a középkor sztereotípiájára utal. Ezért, hogy ne legyenek benne ezek az előítéletek, sokan csak kozépkorként hivatkoznak erre a korszakra.
Források: (Getty Museum) (History) (Europeana) (Britannica) (Smithsonian Magazine)
Miért nem létezett valójában soha a sötét középkor
A sötét középkor mégsem volt olyan sötét
LIFESTYLE Történelem
Amikor az emberek a sötét középkorra gondolnak, gyakran egy tudatlanságba és káoszba burkolózó világ képei jutnak eszükbe, egy olyan időszak, amikor a civilizáció állítólag megállt és az erőszak volt a norma. De mi van, ha ez a narratíva téves? Mi van, ha ez az évszázadokon átívelő időszak tele volt növekedéssel, kreativitással és kitartással? Távol állt ez a korszak a tudatlanság és a hanyatlás korától és valójában figyelemre méltó fejlődés volt megfigyelhető a művészet, a tudomány és a kultúra terén.A félrevezető jelző ellenére a középkori világ korántsem volt sötét; ez az átalakulás időszaka volt, amely megteremtette a reneszánsz és az azt követő korszakok alapjait. Kattints végig ezen a galérián, hogy megtudd, miért is nevezték akkoriban sötét középkornak és miért nem fedi a valóságot ez az elnevezés.