A 70-es évektől napjainkig
A világszerte széles körben elfogadott Világbank által meghatározott nemzetközi szegénységi küszöb, a szegénységet az egyén napi megélhetési költsége alapján határozza meg. 2022 szeptemberétől a szélsőséges szegénységi küszöb napi 2,15 USD.
Az összehasonlítás kedvéért a World Data Lab akkor tekint "gazdagnak" egy háztartást, ha megélhetési költsége meghaladja a napi 120 dollárt. E meghatározás alapján 2022-ben 250 millió gazdag ember élt a világon.
A Világbank becslése szerint 2021-ben körülbelül 698 millió ember él szegénységben világszerte. Bár ez a szám jelentősen jobb az 1990-es becsült kétmilliárdhoz képest, de körülbelül 50 millió fővel több a 2019-es becslésekhez képest.
Milliók vannak, akik nem szerepelnek a Világbank becsléseiben, és veszélyesen a szegénységi küszöb közelében töltik életüket. 2019-ben a Prosperity Now érdekképviseleti csoport arról számolt be, hogy csak az Egyesült Államokban emberek milliói, a megkérdezett egyének megdöbbentő 40%-a számít "likvid eszköz szegénynek", és csak egy havi fizetés választja el a teljes szegénységtől. Lehetséges, hogy ezek az egyének éppenséggel a szegénységi küszöb felett lebegnek, de ha nincs kiépített pénzügyi védőháló, mindössze egyetlen havi kiesésre kell ahhoz, bármilyen kevés is, hogy mélyszegénységbe kerüljenek.
Míg a szegénység számtalan embert elérhet egy szempillantás alatt, a szegénységből kimászni közel sem olyan egyszerű. Peter Temin, az MIT közgazdásza által 2017-ben végzett kutatás kimutatta, hogy egy generációs mélyszegénységben szenvedő embernek csaknem 20 évbe telik egyetlen komolyabb megszakítás nélkül, hogy a szegénységi küszöb fölé kukucskáljon.
A húsz tökéletes év azonban nagy megrendelés. Az amúgy is elszegényedettek számára ez szinte elérhetetlen. A szegénység természetéből adódóan exponenciálisan megnehezíti az érintettek számára, hogy minőségi oktatásban és a minimálbérnél magasabb fizetésben részesüljenek, vagy olyan környezetet építsenek ki, amely elősegíti a növekedést. A szegénység ördögi köre generációkon át fennmaradhat.
A szegénységben élők általános helyzete az élelmiszer-ellátás bizonytalansága. Előfordulhat, hogy nem tudjuk, honnan lesz pénzünk a létfenntartásra, ha mondjuk egy távoli "élelmiszersivatagban" élünk, és nincs a közelben élelmiszer beszerzésre lehetőség családunk és jómagunk számára.
A biztonságos ivóvízhez való hozzáférés szintén átható probléma a világ elszegényedett közösségeiben, vidéken és nagyvárosban egyaránt. Akár a száraz éghajlat, akár a megfelelő szűrőrendszerek hiánya okozza, a víz még az élelmiszerek hiányánál is súlyosabb probléma lehet. Az Egészségügyi Világszervezet szerint világszerte közel kétmilliárd ember nem jut tiszta ivóvízhez.
A szegényebb területeken szinte mindig kevesebb és kevésbé jövedelmező munkalehetőség van, mint a gazdagabb területeken. Ez még nehezebbé teszi a szegénységből való kiemelkedést.
Mivel az ingatlanárak megállás nélkül tovább emelkednek, és a bérek világszerte nem tudnak lépést tartani az egyre növekvő megélhetési költségekkel, a lakhatás mindenhol egyre nagyobb gondot okoz az embereknek. Sok elszegényedett ember nem tud bérleti díjat fizetni, és a kilakoltatástól való állandó félelemben él. Elég egy kis pénzügyi probléma ahhoz sajnos, hogy valaki hontalanná váljon.
A COVID-19 világjárvány hirtelen és példátlan jelensége pontosan az a zavar volt, amely emberek millióit taszította túl a szegénység határán. A tömeges elbocsátások, kilakoltatások és ellátási hiányok különösen pusztítónak bizonyultak mindenki számára, aki pénzügyi védőháló nélkül él. Ráadásul a szegénységben vagy annak határán élő emberek exponenciálisan nagyobb kockázatnak voltak kitéve és vannak kitéve a COVID miatti hatásoknak és halálozásnak.
Évtizedek óta szinte állandóan a középosztályok „kiürüléséről” beszélnek szerte a világon. Az alsóbb osztályok folyamatosan növekednek, annak ellenére, hogy a globális szegénység 1990 óta általában csökken, és jelenleg több milliárdos van, mint valaha.
A bérkülönbségek még a társadalmi osztályokon belül is kiemelt probléma. A diszkriminatív bérkülönbségek szinte bárhol megtalálhatók, akár faji, nemi vagy szexualitási alapon, így egyes csoportok nagyobb kockázatnak vannak kitéve az elszegényedésben, mint mások.
A történelem során a szegénységet elnyomó hatalmak termelték szerte a világon. Az Egyesült Államokban a szegregációs és diszkriminatív politikák, mint például a redlining, a blockbusting és a gerrymandering hosszú története gettókat hozott létre a városi területeken országszerte. Ezeknek az alulfinanszírozott, alulreprezentált területeknek a teljesen szándékos létrehozása a faji kisebbségek számtalan csoportját elzárta az ország egyéb részein megtalálható infrastruktúrától és lehetőségektől.
A diszkrimináció árnyalatai más faji, vallási és társadalmi csoportokat is szegénységbe taszítottak szerte a világon. Az olyan híres esetek, mint a dél-afrikai apartheid, a náci Németország gettói és Palesztina annektálása, csak a felszínt kapargatják. Az ősrégi indiai kasztrendszer, a bennszülöttek diszkriminációja olyan helyeken, mint Japán és Ausztrália, valamint a széles körben elterjedt szexuális diszkrimináció szintén a szegénység jelentős mozgatórugói saját területükön.
A szegénységi statisztikákat a nem és a szexualitás szemüvegén keresztül nézve valóban aggasztó tendenciák derülnek ki. A családi háztartáson belüli diszkrimináció, a munkahelyi diszkrimináció és gyakran a törvényes elnyomás különböző mértékei miatt a nem cisznemű, heteroszexuális emberek sokkal nagyobb szegénységi kockázatnak vannak kitéve, mint cisznemű és/vagy heteroszexuális társaik. Csak az Egyesült Államokban a 2019-es adatok szerint az LMBTQ+ közösségben élő felnőttek 22%-a él szegénységben, szemben a heterogén, cisznemű lakosság 16%-ával.
Van néhány megdöbbentő eltérés a szegénység kor szerinti felosztása során is. A gyerekek, akik már most is globálisan közösségünk legsebezhetőbb tagjai, kétszer nagyobb eséllyel élnek át mélyszegénységet, mint a felnőttek. Egyes becslések szerint a gyerekek teszik ki a világ összes elszegényedett emberének több mint felét.
A szegénységbe csúszás nem mindig lineáris utazás. A geopolitikai események, háborúk és más erőszakos konfliktusok a kényelmes és biztonságos középosztálybeli családokat és egyéneket egyik napról a másikra rendkívüli szegénységbe sodorhatják.
Az erőszak közvetlen, fizikai hatásai, mint például az otthonok, munkahelyek és az állami infrastruktúra lerombolása már elegendőek ahhoz, hogy valaki életét fenekestül felfordítsák, de a konfliktus túlélésének tartós hatásai, függetlenül az eredménytől, a generációs mélyszegénység ciklikusságát indíthatják el. A rendszerváltás vagy a társadalom- és identitáspolitika átrendeződése az egykor szabad állampolgárt másodrendű polgárrá teheti, akitől megtagadják az egykori támogatást és autonómiát. Bármilyen konfliktus során elszenvedett trauma vagy PTSD, akár ártatlan civilként, akár katonai besorozott tagként,- ha nem kezelik,- a korábban jól funkcionáló egyént is súlyos következményekkel sújthatja és veszélyeztheti társadalomban betöltött szerepét.
A háborúnak súlyos pénzügyi következményei lehetnek a harci övezetektől több ezer mérföldre is. Amint azt a 2022-es ukrajnai konfliktus is megmutatta, a szankciók és embargók, vagy a kritikus fontosságú áruk, például az olaj és a búza áramlásának egyéb zavarai a kontinenseken keresztül érezhetőek; hiányok és hatalmas áremelések formájában, amelyek gyakran túl soknak bizonyulnak az emberiség számára az amúgy is bizonytalan pénzügyi helyzet mellett.
Az óráról órára súlyosbodó éghajlati válság pusztító hatással volt a szegénységre szerte a világon. Az egykor megbízható mezőgazdasági területek kiszáradtak, így a generációk óta betelepült és önfenntartó közösségek magukra maradtak, és az egyre gyakoribb természeti katasztrófák évről évre számtalan otthont és vagyont pusztítanak el.
Azok, akiknek nincs lehetőségük elköltözni, az egyre ellenségesebb környezetben próbálnak életben maradni, függetlenül az aszálytól, a monszuntól vagy a rossz mezőgazdasági helyzettől. A kormányok szerte a világon újra és újra bebizonyították, hogy nem képesek ellátni minden embert, de olykor még egy minimális mennyiségű embert sem, aki lecsúszik a klímaváltozás által megnyílt szegénység résein. A Világbank tanulmánya arra figyelmeztet, hogy az ellenőrizetlen klímakatasztrófa további 100 millió embert sodorhat szegénységbe az évtized végére.
Egyes szakértők szerint a megfelelő oktatáshoz való hozzáférés az egyetlen legfontosabb eszköz a szegénység köréből való kiszakadáshoz. A megfelelő oktatás gyakran jobb munkalehetőségekhez vezet, az oktatási program felépítése pedig segít megelőzni, hogy az egyébként felügyelet nélküli gyerekek különórák hiányában negatív hatások alá kerüljenek, vagy szem elől tévesszék a számukra elérhető kevés lehetőséget.
2015-ben az Egyesült Nemzetek Szervezete bejelentette 17 fejlesztési célját, amelyek mindegyikét 2030-ig kell teljesíteni. A listán az első a szegénység minden formájának felszámolása. Nemes vállalkozás, de különösen a COVID-19 okozta visszalépést figyelembe véve a legtöbb szakértő ezt a határidőt konkrétan elérhetetlennek tartja.
Ez nem azt jelenti, hogy szó szerint nincs mód a szegénység felszámolására. Valójában sok embernek megvan a hatalma és vagyona, hogy véget vessen ennek. Nem egy átlagembernek, de ha Jeff Bezos és Elon Musk döntenének úgy, hogy összerakják vagyonukat egy jó ügy érdekében, akkor több mint elég pénz lenne a becsült 384 milliárd USD fedezésére, ennyire lenne ugyanis szükség a szegénység felszámolásához.
Emellett számos cég van, amelyik szintén megoldhatná a világ szegénységi problémáját. 2022-ben a Walmart nettó bevétele meghaladta a 600 milliárd USD-t. A világ számos legsürgetőbb humanitárius problémájához hasonlóan a szegénység nem a szűkösség, hanem a rossz elosztás kérdése. Például évente annyi élelmet dobnak ki vagy pazarolnak el, hogy a bolygó minden egyes emberét kétszeresen el tudnák belőle látni. Ezek a problémák széles körű szerkezeti változtatásokkal és a globális hatalmak együttműködésével orvosolhatók.
Ezt az együttműködést azonban nehéz megvalósítani. Részben tervezetten, részben véletlenül a társadalmi osztály alapján diszkrimináló érzelmek az egész társadalmat áthatják. A félrecsúszott individualizmus és az ujjal mutogatás a szegénységet az érintettek döntéseként festette le, nem pedig a kiszolgáltatottakat megfertőző társadalmi betegségnek. A szegénységet a lustaság következményeként emlegető médiacsoportok és személyiségek emberek millióit győzték meg arról, hogy fordítsanak hátat rokonságuknak.
Az egalitárius szervezetek, például a Vöröskereszt, az UNICEF és mások minden erőfeszítése ellenére a szegénységi probléma megoldása sok országban nem vált prioritássá. A hangosabb, fényesebb és közvetlenebb kérdések, mint például a háború, a belpolitika és a különböző egymásnak feszülő ideológiák összecsapásai az erőteljesebb összecsapások mellett, a kormányok és a dzsentrik energiáinak nagy részét veszik el világszerte, miközben a szegénységben élők továbbra is csendesen szenvednek.
A megvetés és a figyelemelterelés mellett a szegénység is a társadalom részévé vált, amelyet sokan, ha nem a legtöbben sajnálatos elkerülhetetlenségként fogadnak el. A szegénység normalizálása sötét és veszélyes visszalépés. Ha valóban a szegénység felszámolásának és embertársaink felemelésének akarjuk magunkat szentelni, akkor kiemelten fontos, hogy ne váljunk közömbössé a szegénység felé.
Az emberiség egyik legnagyobb, legelterjedtebb és legmaradandóbb problémája, amely a világ minden nemzetének minden szegletét érinti, a szegénység. Az emberiség bizonyos rétege a civilizáció hajnala óta ismeri a nyomort, és bár ez mindig is nagy jelentőséggel bírt az igazságos és fejlett emberi világ felé vezető úton, a világhatalmak nagyrészt figyelmen kívül hagyták, vagy sok esetben támogatták a történelem során, mert úgy vélték, hogy az egyetlen út a siker felé másokon keresztül történik. Emberek százmilliói élnek még mindig szegénységben szerte a világon, szenvednek éhezéstől, hajléktalanságtól, diszkriminációtól és számtalan más nehézségtől, amelyek sokkal nehezebbé tették sok embertársunk életét, mint amilyennek lennie kellene.
Olvass tovább, hogy további tényeket tudj meg a szegénység globális világjárványáról, és arról, hogy miért nem engedhetjük meg, hogy folytatódjon.
Általános tények a szegénységről
Tények és számok, amelyek illusztrálják a szegénység elleni küzdelem fontosságát
LIFESTYLE Szociális ügyek
Az emberiség egyik legnagyobb, legelterjedtebb és legmaradandóbb problémája, amely a világ minden nemzetének minden szegletét érinti, a szegénység. Az emberiség bizonyos rétege a civilizáció hajnala óta ismeri a nyomort, és bár ez mindig is nagy jelentőséggel bírt az igazságos és fejlett emberi világ felé vezető úton, a világhatalmak nagyrészt figyelmen kívül hagyták, vagy sok esetben támogatták a történelem során, mert úgy vélték, hogy az egyetlen út a siker felé másokon keresztül történik. Emberek százmilliói élnek még mindig szegénységben szerte a világon, szenvednek éhezéstől, hajléktalanságtól, diszkriminációtól és számtalan más nehézségtől, amelyek sokkal nehezebbé tették sok embertársunk életét, mint amilyennek lennie kellene.
Olvass tovább, hogy további tényeket tudj meg a szegénység globális világjárványáról, és arról, hogy miért nem engedhetjük meg, hogy folytatódjon.