© Getty Images

A "zsidó nép nemzeti otthona" -

1917-ben a brit kormány nyilvános nyilatkozatot adott ki. Bejelentette, hogy támogatja a "zsidó nép nemzeti otthonának" létrehozását Palesztinában, és Balfour-nyilatkozatnak nevezték el.

© Public Domain

A "zsidó nép nemzeti otthona" -

A nyilatkozatot az Egyesült Királyság külügyminisztere, Arthur Balfour levele tartalmazza, amelyet Lord Rothschildnak – a brit zsidó közösség vezetőjének – küldött Nagy-Britannia és Írország Cionista Szövetségének.

© Getty Images

Palesztina 1917-ben -

Palesztina akkoriban az Oszmán Birodalomhoz tartozó régió volt, ahol csekély, kisebbségi zsidó lakosság élt.

© Getty Images

Palesztina helye a Közel-Keleten -

Az Oszmán Birodalom elleni hadüzenet után 1914 novemberében a brit hadikabinet elkezdett gondolkodni Palesztina jövőjéről.

© Public Domain

Herbert Samuel -

Herbert Samuel, a kabinet tagja és cionista memorandumot terjesztett a hadüzenettől számított két hónapon belül. A cionista ambíciók támogatását javasolta cserébe a zsidók támogatásáért a szélesebb körű háborúban.

© Getty Images

De Bunsen bizottság -

1915-ben H. H. Asquith miniszterelnök létrehozta a De Bunsen-bizottságot, hogy igazgassa a brit politikát az Oszmán Birodalommal, beleértve Palesztinát is.

© Getty Images

Mark Sykes -

A bizottság egyik tagja, Mark Sykes állítólag „mélyreható” benyomást tett. Lord Kitchenert, a hadügyért felelős államtitkárt képviselte.

© Getty Images

McMahon-Hussein levelezés -

Eközben Henry McMahon brit egyiptomi főbiztos 10 levelet váltott Husszein bin Alival, a mekkai Seriffel 1915 novemberében. Megígérte Husszeinnek, hogy az arab függetlenséget „a mekkai serif által javasolt korlátok között” elismerik, cserébe Husszein lázadást indított az Oszmán Birodalom ellen.

© Getty Images

Az arab lázadás -

1916 júniusában a levelekben szereplő quid pro quo megállapodás alapján megindult az arab lázadás.

© Getty Images

Sykes–Picot megállapodás -

A férfiak nem tudtak arról, hogy titokban a brit, francia és orosz kormány kevesebb mint három héttel korábban megkötötte a Sykes–Picot megállapodást. Ezt az angol-francia szerződést 1915 végén és 1916 elején tárgyalta Mark Sykes és François Georges-Picot.

© Getty Images

Sykes–Picot megállapodás -

Picot egy bejrúti székhelyű francia diplomata és egykori főkonzul volt. Megállapodásuk meghatározta a javasolt befolyási és ellenőrzési övezeteket Nyugat-Ázsiában arra az esetre, ha az I. világháború során legyőznék az Oszmán Birodalmat. Sok arab területet brit és francia fennhatóságú területekre osztott fel.

© Public Domain

Sykes–Picot megállapodás -

A Sykes-Picot által kidolgozott térkép figyelmen kívül hagyta a helyi identitást és a politikai preferenciákat. A határokat vonalzóval határozták meg. Sykes híresen elmagyarázta a logikáját: "Szeretnék egy vonalat húzni Acre-ben az "A"-től a Kirkuk-i utolsó "K"-ig."

© Getty Images

Partíció preferencia -

Asquith, az Oszmán Birodalom háború utáni reformjának híve 1916-ban lemondott. Utóda, David Lloyd George a felosztást támogatta.

© Getty Images

Brit-cionista tárgyalások -

1917-ben zajlottak az első tárgyalások a britek és a cionisták között. Mark Sykes és a cionista vezetés részt vett, amikor elkezdtek dolgozni egy nyilvános nyilatkozattervezeten, cionista és nem cionista zsidók közreműködésével. Nem voltak képviselők a helyi palesztin lakosságból.

© Getty Images

Propaganda előnyei -

Amikor kiadták a zárónyilatkozatot, a háború patthelyzetbe került. Az ezt megelőző kabineti megbeszélések utaltak a szövetségesek propaganda előnyeire a világ zsidó közösségében. A nyitó szavak az első alkalom, hogy egy nagy politikai hatalom nyíltan kinyilvánította a cionizmus iránti támogatását.

© Public Domain

Nincs precedens a törvényben -

A nemzetközi jogban nem volt precedens a "nemzeti otthon" kifejezésre, amely szándékosan homályos volt azzal kapcsolatban, hogy egy zsidó államról van-e szó.

© Getty Images

A jogok védelme -

A nyilatkozat a palesztinai arabok polgári és vallási jogainak, valamint a Palesztinán kívüli országokban élő zsidó közösségek jogainak és státusának védelmére szólított fel.

© Getty Images

A bolsevikok kiszivárogtatták a titkos Sykes-Picot megállapodás részleteit -

Zavarba ejtette a szövetségeseket, amikor az orosz bolsevikok 1917. november 23-án az Izvesztyiában és a Pravdában nyilvánosságra hozták a kormány által aláírt titkos szerződések részleteit, köztük a Sykes-Picot-egyezményt. A részleteket a The Manchester Guardian közzétette.

© Public Domain

Reakció az arab világban -

A megállapodást a Nagy-Britannia és az arabok közötti háborús megállapodások elárulásának tekintették. A mekkai Serif és más arab vezetők úgy látták, hogy ez megsértette a McMahon–Hussein levelezésben vállalt kötelezettséget, amely elindította az arab lázadást.

© Getty Images

A megállapodás cionista tudata -

A cionisták 1917 áprilisa óta tisztában voltak a Sykes-Picot megállapodás körvonalaival, pontosabban a Palesztinára vonatkozó részével.

© Public Domain

Palesztina brit elfoglalása -

A brit birodalom erői nem sokkal a nyilatkozat nyilvánosságra hozatala után elfoglalták Jeruzsálemet. Palesztina 1948-as végéig a britek továbbra is birtokolták a várost.

© Public Domain

Jeruzsálem brit ellenőrzés alatt áll -

Edmund Allenby tábornok, az Egyiptomi Expedíciós Erők (EEF) főparancsnoka győzelmi parádét vezetett Jeruzsálemen keresztül. A veszteség óriási csapást mért az Oszmán Birodalomra, amely már átengedte a muszlim szent városokat, Mekkát és Bagdadot.

© Getty Images

"Kötelező Palesztina" -

A Mandátum Palesztinára a Nemzetek Szövetségének felhatalmazása volt Palesztina és Transzjordánia brit kormányzására, létrehozva a „kötelező palesztinai” területet.

© Getty Images

Ellenzi a Balfour-nyilatkozatot -

Palesztina helyi keresztény és muszlim közössége, amely a lakosság csaknem 90%-át tette ki, határozottan ellenezte a Balfour-nyilatkozatot.

© Getty Images

Az Egyesült Államok cionizmusának kiugrása a nyilatkozatot követően -

A nyilatkozat az amerikai cionizmus követőinek számának nem szándékos és rendkívüli növekedését ösztönözte. Létszámuk az 1914-es 7500-ról 1918-ban 30000-re, 1919-re pedig 149000-re nőtt.

© Getty Images

A cionizmus legitimitása -

A britek a nyilatkozat megalkotásakor úgy vélték, hogy a cionista álláspont korábban kialakult dominanciáját tükrözi a zsidó gondolkodásban. Azonban később maga a Balfour-nyilatkozat volt felelős a cionizmus legitimitásáért és vezető szerepéért.

© Getty Images

Közösségek közötti konfliktus -

A kötelező palesztinai közösségek közötti konfliktus 1920-ban tört ki, amely később regionális arab–izraeli konfliktussá fajult. A két közösséggel szembeni „kettős kötelezettség” gyorsan vállalhatatlan megoldásnak bizonyult.

© Getty Images

Elismerés -

1939-ben a brit kormány elismerte, hogy a helyi lakosság kívánságait és érdekeit figyelembe kellett volna venni.

© Getty Images

Közvetett következmények -

A nyilatkozatnak két közvetett következménye volt. Az első Izrael Állam kialakulása; a második, az arabok és zsidók közötti krónikus konfliktushelyzet a Közel-Keleten.

© Getty Images

"Eredendő bűn" -

Szélesebb körű palesztinai események kapcsán úgy emlegetik mint Nagy-Britannia palesztinai kudarcát „eredendő bűnét”, – amely hatása még ma is érezhető.

Forrás: (The New Yorker) (Britannica) (Al Jazeera) (History Channel)

© Getty Images