Hogyan kerüljük el
<p>A rendkívüli orvosi fejlődés és a technológiai innováció korában könnyű elhinni, hogy az emberiség szilárd talajon áll az egészség és a túlélés terén. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) azonban világossá tette: a félelmeink, nemcsak valósak, hanem egyre összetettebbek. A globális egészséget veszélyeztető kihívások már nem távoliak vagy hipotetikusak – fenyegetőek és sürgetőek.</p><p>Ezek a fenyegetések határokon átívelőek, mindenkit érintenek és gyakran ott sújtanak a legerősebben, ahol az egészségügyi rendszerek a leggyengébbek. Felfedik továbbá infrastruktúránk gyengeségeit, az önelégültség következményeit és a kollektív fellépés kritikus szükségességét. Mi az a 10 legsürgetőbb fenyegetés, amelyet az Egészségügyi Világszervezet felsorolt? Kattints erre a galériára ha kiváncsi vagy.</p>
A WHO a klímaváltozást a 21. század meghatározó egészségügyi veszélyeként azonosítja. A hőmérséklet globális emelkedése intenzívebb természeti katasztrófákat okoz, melynek következtében, gyorsabban terjednek a betegségek és növeli az élelmiszer- és vízellátás bizonytalanságát.
Az árvizek, hurrikánok és aszályok milliókat kényszerítenek arra, hogy elhagyják lakóhelyüket, megzavarják az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, és beszennyezik az erőforrásokat. Ezek a környezeti megrázkódtatások elősegítik a betegségek kitörését, a mentális egészségügyi válságokat és a közegészségügyi infrastruktúra hosszú távú károsodását, különösen az alacsony jövedelmű és a szélsőséges éghajlattal sújtott régiókban.
Az éghajlati viszonyok romlásával az emberek vándorolni kényszerülnek, gyakran anélkül, hogy hozzáférésük lenne megbízható ellátáshoz. Ezek a tömeges megmozdulások nyomást gyakorolnak a befogadó országok egészségügyi szolgálataira és akár ismeretlen betegségeket is megjelenhetnek az új régiókban.
A globális halálozások több mint 70%-a olyan nem fertőző betegségekből ered, mint a szívbetegség, a cukorbetegség és a rák. A WHO növekvő fenyegetésként tartja számon őket, amelyet a mozgásszegény életmód, az étrendi változások, valamint a megnövekedett dohány- és alkoholfogyasztás táplál, különösen az urbanizált társadalmakban.
A feldolgozott élelmiszerek, a környezetszennyezés, a stressz és a korlátozott mozgástér hozzájárul az életmóddal összefüggő betegségek terjedéséhez. Ezek a városi kockázati tényezők megnehezítik az emberek számára az egészségesebb szokások elsajátítását, különösen az alacsonyabb jövedelmű, korlátozott erőforrásokkal rendelkező helyeken.
Annak ellenére, hogy egyértelmű adatok kapcsolják össze a viselkedést a betegségek kimenetelével, sok nemzet alulfinanszírozza a megelőzési erőfeszítéseket. Az oktatási, szűrési és korai intervenciós programok költséghatékonyak, de gyakran figyelmen kívül hagyják őket, ez pedig lehetővé teszi, hogy a kezelhető körülmények életveszélyes válságokká fokozódjanak, amelyek óriási költségekkel járnak a társadalom számára.
Egy új influenzajárvány nem a „ha”, hanem a „mikor” kérdése. A WHO arra figyelmeztet, hogy a magas mutációs ráta és a széles körben elterjedt állat-ember interakciók tökéletes feltételeket teremtenek egy új törzs megjelenéséhez és gyors elterjedéséhez az egész világon.
A globális egészségügyi infrastruktúra továbbra is egyenetlen. Míg egyes országok korai prevenciós laboratóriumokkal és készletekkel büszkélkedhetnek, mások nem rendelkeznek az ilyen problémák észleléséhez és megfékezéséhez szükséges eszközökkel. Ez nagy populációkat tesz ki veszélynek és rontja a gyorsan megjelenő vírusfenyegetések összehangolt globális megelőzését.
Még ha egy pandémiás törzset azonosítanak is, a jelenlegi vakcinagyártási képességek túl lassúak lehetnek az első hullám megfékezéséhez. A gyártás, az elosztási logisztika és a megfizethetőség kihívásokat jelent, különösen az alacsonyabb jövedelmű országokban, amelyek nemzetközi segítségre szorulnak a globális egészségügyi vészhelyzetekben.
Az antibiotikumokkal való visszaélés emberek és állatok esetében felgyorsította a gyógyszerrezisztens mikrobák növekedését. A WHO arra figyelmeztet, hogy ezek a „szuperbaktériumok” az egyszer kezelhető fertőzéseket életveszélyes állapotokká változtathatják.
A műtétek, szervátültetések és még az egyszerű sérülések is életveszélyessé válhatnak, ha a fertőzések már nem kezelhetők. Az antibiotikumok növekvő hatástalansága fenyegeti azokat az immunhiányos betegeket is, akik a komplex kezelések során kritikus mentőövként támaszkodnak ezekre a gyógyszerekre.
Az antibiotikumok széles körben történő alkalmazása az állattenyésztésben és az akvakultúrában tovább fokozza a rezisztenciát, és lehetővé teszi a rezisztens törzsek bejutását az emberi táplálékláncba. Szigorú szabályozás és felügyelet nélkül az antimikrobiális rezisztencia váratlan módon és több fronton is tovább fog fejlődni.
Az oltás megtagadása, még a túlnyomó tudományos bizonyítékok ellenére is, lehetővé tette a megelőzhető betegségek visszatérését. A WHO az oltás ellenességet a legfőbb fenyegetések között tartja számon, a kulturális bizalmatlanságot, a félretájékoztatást és ignoranciát pedig a lakosság immunitásának fenntartását akadályozó tényezőknek tekintik.
A közösségi média platformok az áltudományok és az összeesküvés-elméletek visszhangkamráivá váltak. Az oltások biztonságosságára és hatékonyságára vonatkozó hamis állítások aláássák a bizalmat, és termékeny talajt biztosítanak az egykor már majdnem kiirtottnak hitt betegségek újjáéledéséhez.
A sikeres oltási programok a közösségeken belüli kapcsolatoktól függenek. A helyi vezetők bevonása és az egészségügyi ismeretek fejlesztése már fiatal kortól elengedhetetlen lépés a bizalom helyreállításához és a kételyek kezeléséhez a szkeptikus vagy rosszul informált lakosság körében.
A konfliktusövezetekben, a menekülttáborokban és a katasztrófa sújtotta területeken hiányzik a stabil egészségügyi infrastruktúra, ami a lakosságot betegségeknek, alultápláltságnak és sérüléseknek teszi ki. A WHO hangsúlyozza, hogy a humanitárius válságokat gyors, összehangolt, a kaotikus környezetre szabott egészségügyi válaszlépésekkel kell kezelni.
Az erőszak megzavarja az egészségügyi ellátást, tönkreteszi a létesítményeket és veszélyezteti a dolgozókat. Ilyen körülmények között a védőoltások elakadnak, a higiénia állapota romlik, és a járványok virágoznak. Ez az olyan régen előforduló betegségeket, mint a kolera vagy a kanyaró visszatérő járványokká változtatja.
Sok sebezhető környezet határmenti régiókban található, ahol a lakóhelyüket elhagyni kényszerült lakosság a szomszédos országokba vándorol. A WHO hangsúlyozza, hogy a határokon átnyúló együttműködés és a közös egészségügyi protokollok elengedhetetlenek a fertőző járványok megfékezéséhez és a mobil lakosság következetes ellátásához.
A dengue-láz, amely korábban bizonyos trópusi övezetekre korlátozódott, ma a világ lakosságának felét fenyegeti. Az éghajlatváltozás, a gyors urbanizáció és a rossz hulladékgazdálkodás miatt a szúnyogok költőhelyei virágoznak azokon a területeken, amelyek nincsenek felkészülve a vírus robbanásszerű terjedésére.
A dengue-lázat hordozó szúnyogok, mint például az Aedes aegypti, alkalmazkodtak a városi környezethez, és kis mennyiségű állóvízben is szaporodhatnak, ami kevésbé hatékonyan teszi a hagyományos irtási technikákat. A közegészségügyi rendszereknek gyorsabban kell fejlődni, hogy lépést tudjanak tartani.
A dengue-láz hatással van a produktivitásra, a turizmusra és a háztartások jövedelmére. A súlyosan fertőzött területeken betegek lepik el a kórházakat, a családok megfogyatkoznak, így a gyerekek gyakran kiszorulnak az iskolából, a felnőttek pedig a munkából. A felépülés időbe telik, és az ismétlődő fertőzések növelhetik a súlyos betegségek vagy a halál kockázatát.
Bár a kezeléshez való hozzáférés világszerte javult, az új HIV-fertőzések száma továbbra is makacsul magas sok régióban. A WHO arra figyelmeztet, hogy a küzdelem még korántsem ért véget, különösen ott, ahol az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz való hozzáférés korlátozott, vagy ahol a megbélyegzés akadályozza a nyílt párbeszédet.
A fiatalabb generációk (különösen a nagyon terhelt régiókban) gyakran nem részesülnek megfelelő szexuális felvilágosításban vagy figyelemfelkeltő kampányokban. Az átviteli kockázatok és a védekezési stratégiák pontos ismerete nélkül a HIV továbbra is riasztó ütemben terjed a fiatalok körében.
Az antiretrovirális szerekhez és a HIV-tesztekhez való hozzáférés továbbra is egyenlőtlen. Számos alacsony jövedelmű országban a földrajzi elszigeteltség, a költségkorlátok és az egészségügyi személyzet hiánya miatt milliók maradnak diagnosztizálatlan vagy kezelés nélkül, annak ellenére, hogy nemzetközi ígéreteket tesznek a HIV-járvány 2030-ig történő megszüntetésére.
A robusztus elsődleges egészségügyi rendszer minden egészségügyi válasz alapjaként szolgál, de sok országban hiányzik. A WHO kiemeli, hogy az elsősegélynyújtó szolgáltatók nélkül a korai diagnózisok és a betegségek kezelése elveszik, ami túlterhelt kórházakhoz és egészségtelenebb lakossághoz vezet.
A magas vérnyomás kezelésétől a terhes gondozásig az elsődleges egészségügyi szolgáltatások elengedhetetlenek. Ha nincsenek jelen, a megelőzhető állapotok addig romlanak, amíg költséges, magas szintű beavatkozást igényelnek. Ez fenntarthatatlan terheket ró a nemzeti egészségügyi költségvetésekre és az emberi életekre egyaránt.
A létszámhiányos és alulfinanszírozott intézmények túlterhelték az egészségügyi dolgozókat. Kevés forrás, alacsony fizetés és magas érzelmi stressz miatt sok munkavállaló elhagyja a szakmát, ami még súlyosabb hiányokat okoz, és egész közösségeket hagy következetes orvosi utánpótlás nélkül.
Az ebola, a Marburg és más vírusos vérzéses láz továbbra is felbukkan a törékeny egészségügyi zónákban. Ezeket a kórokozókat (magas halálozási arányokkal és összetett elszigetelési igényekkel) a WHO kiemelt fenyegetésként kezeli, amelyek speciális reagálási stratégiákat és befektetést igényelnek.
Amikor nagy veszélyt jelentő kórokozók jelennek meg, a késedelmes válaszadás több ezer életbe kerülhet. Legyen szó politikai instabilitásról, közbizalmatlanságról vagy akár logisztikai akadályokról, az érintettek felkutatásában vagy karanténba zárási késedelem jelentősen felerősíti a veszélyt mind a helyi, mind a globális lakosság számára.
A korábbi ebolajárványokban a félelem és a félreértés az egészségügyi dolgozók elleni erőszakhoz vezetett. A WHO hangsúlyozza, hogy a hatékony védekezésnek ki kell terjednie a kulturális képzésre, a közösségi szerepvállalásra és a helyi szokások tiszteletben tartására, hogy biztosítható legyen az együttműködés és a bizalom a járványra adott válaszok során.
Források: (Egészségügyi Világszervezet) (Britannica)
Az Egészségügyi Világszervezet szerint az emberiséget fenyegető 10 legnagyobb veszély
A következő globális egészségügyi válság már folyamatban van
HEALTH World Health Organization
A rendkívüli orvosi fejlődés és a technológiai innováció korában könnyű elhinni, hogy az emberiség szilárd talajon áll az egészség és a túlélés terén. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) azonban világossá tette: a félelmeink, nemcsak valósak, hanem egyre összetettebbek. A globális egészséget veszélyeztető kihívások már nem távoliak vagy hipotetikusak – fenyegetőek és sürgetőek.
Ezek a fenyegetések határokon átívelőek, mindenkit érintenek és gyakran ott sújtanak a legerősebben, ahol az egészségügyi rendszerek a leggyengébbek. Felfedik továbbá infrastruktúránk gyengeségeit, az önelégültség következményeit és a kollektív fellépés kritikus szükségességét. Mi az a 10 legsürgetőbb fenyegetés, amelyet az Egészségügyi Világszervezet felsorolt? Kattints erre a galériára ha kiváncsi vagy.